Történelem | Amióta az Égiek magukra hagyták az emberiséget a Földbolygón | Egy magyar polgár
Történelem
Amióta az Égiek magukra hagyták az emberiséget a Földbolygón
Egy magyar polgár - 2006.11.17 17:08
„Aki meg akarja ismerni a világot, annak érteni és tudni is kell magyarul.”
Általános bevezető
A jelenkori – a földlakók számára meghirdetett – történelem csupán az igazság felszínét érinti, hiszen az un. Kiválasztottak vagy Beavatottak illetve a különböző megkülönböztető jelzőket használók megpróbálnak valamennyi földlakó fölé kerekedni. Ennek sokezer éves valódi történelme a mai napig hermetikusan el van zárva az itt élők elől. Ennek az elzárásnak a valódi okait nem ismerjük, de azt mindnyájan tudjuk, hogy az un. Kiválasztottak vagy Beavatottak az elmúlt évezredek folyamán folyamatosan megpróbálták egyre nagyobb erővel maguk alá gyűrni a Földön rekedt emberiséget, csupán és kizárólag azért, hogy különböző eszmerendszereket kiagyalva folyamatosan változó nevű, de végeredményben állandósult TESTI ÉS LELKI VALAMINT SZELLEMI RABSZOLGASÁGBAN tudják tartani a többi földlakót. Természetesen ebbéli igyekezetüket évezredek óta különböző titkok fátyolába próbálják bugyolálni, de valamennyinek egyetlen közös célja van: az emberi lélek teljes uralása, így a lelki rabszolgaság a fizikaival együtt, tényleges korszakában éljünk. A dolgot tovább bonyolítja az, hogy az eredetileg a Földet benépesítő és az égiek által alkotott emberi faj és nem apró szigetmorzsákra esett szét, létszáma talán pár százmillióra tehető, így a közel 10 milliárdos földi létszám kizárólag és a világegyetemben egyedülálló módon hibrid, mutáns, klónozott egyén, biorobot, bioautomata és hasonlók gyülevész hada, tulajdonképpen a VILÁGEGYETEM SZEMETE gyűlt egybe itt a Földbolygón, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy ők is újjá születhessenek, de mivel nincs lelkük, így ezen szubsztitúció nélkül még reményük sincs reinkarnációra, azaz újjászületésre. Egész tevékenységüket ennek a szolgálatába állították több évezreden keresztül, végeredményben ezek és nem azok a teremtmények, kizárólag és létezésük egyetlen fő feladatának tekintik azt, hogy a 48 genetikai kódját elveszített maradék emberi nem és faj itt a Földön gyakorlatilag a lelkeit önként átadva – mintegy azokról lemondva – lehetővé tegye ezen csinálmányok (nem teremtmények!) önmaguk újjászületésére, az emberi lélek birtoklására, kisajátítására azaz ellopására szövetkezve gyűltek össze itt a kék bolygón. Az un. technikai civilizáció hamis műszó, mert civilizáció kizárólag csupán az emberi nem és faj tagjai között születhet meg, és él, így az emberi faj és nem elpusztítása után a civilizációnak még az árnyéka is eltűnik pillanatokon belül. Azok az álkultúra megvalósulásai, amelyeket különböző szubkultúráknak hiszünk és vélünk, ezen csinálmányok produktumai, vetítései, valódi emberi tartalmuk soha nem volt, nem is lehet, így a belőlük kiinduló sugárzás eddig sem érintette meg az emberi lelket, és ez természetesen a jövőben sem fog bekövetkezni. Ha szemügyre vesszük a jelenleg hirdetett és tanított emberi történelmet, amit számunkra folyamatosan erőltetnek és vetítenek, a leglényegesebb dolgok rendre kimaradtak belőlük, csak egyetlen példa: a magyarországi tatárjárásról 1241-ről feljegyezték, hogy a levágott keze a tatár harcosnak a kardot szorítva földre esve tovább vagdalkozott, egészen addig, amíg a nap le nem nyugodott. Ez csupán egyetlen momentum arra nézve, hogy a földönkívüli csinálmányok milyen iszonyú erőkkel voltak már akkor jelen a földlakók élettörténetében, amit a jelenkori „történelemtudomány” mélyen elhallgat, még jámbor célzásként sem kerül soha sehol ismertetésre, arról nem is beszélve, hogy a jelenkori történelem teljes korszakán végig vonul az a hamis, hazug szemlélet, amely a valódi összefüggéseket még érintőlegesen sem ismerteti a most élőkkel, így lehetővé válik az, hogy a jelenkorban hatalmas erejű, nagy múltú keresztény országok „országvezetőit” a genetikailag károsultak, a félbolondok vagy a teljes őrültek kezébe adják át és ezeket a történéseket még nemzetközinek álcázott bűnszervezetek asszisztenciájával folyamatosan legalizálni próbálják. Az az állandó fenyegetettség, amit a maradék pár százmilliós földlakosságra sugároznak, akik még az isteni adománnyal a lélekkel rendelkező maradék emberiség tagjai, azokkal szemben jól megszervezett, soklépcsős nemzetközi karanténokat szerveztek, amelyek gyakorlatilag és kizárólag a halálkultuszt, pl.: az egyneműek un. házassága, az abortusz tömeges kiterjesztése, a természetes energiaállapotú víz teljes kipusztítása, valamint a klónozással elpusztított tovább termesztésre alkalmatlan agrárerőszakok törvénnyel történő kiterjesztése a valódi emberségre épülő életösztön már-már veszett vallásos dühvé fokozódott mentális elpusztítása egészíti ki. Az emberi kultúra és civilizáció sokezer esztendős intézmény rendszereit, azaz az egyházakat minden erővel és erejük teljes felhasználásával el kívánják pusztítani, hiszen az egyházak megsemmisítése után a 48 genetikai kódját elvesztett emberiség jámbor állattá válva, mintegy vágóhídi baromként, amelyik már bégetni sem tud, adja át az isteni örökségét, a lelkét a csinálmányoknak.
Mit nem tudnak a csinálmányok?
Nem képesek emberként az emberi faj és nem szabályai szerint élni és meghalni. Hiába osztoznak többen közülük már az Interneten is meghirdetett lélekvásárlások gyümölcsein, az emberi lélek az nem társbérletesíthető, nem adható ELŐHASZONBÉRLETI SZERZŐDÉS KERETÉBEN sem át, nem vásárolható meg, hiszen ami az Istené, az sem el nem vehető, el nem adható és nem elzálogosítható, tehát hiábavaló és értelmetlen az az igyekezet, hogy a maradék földlakók, akik az emberi faj és nem létezői, az Istentől kapott ajándékkal, azaz a lelkükkel teljeskörű jogosultjai az égiek Istenkörének. Ebből az is következik, hogy a csinálmányok, még ha bármilyen csellel, furfanggal, scenikai vagy mentális trükkel, érzelmi zsarolással, fenyegetettséggel, a pokol virtuális és valódi bemutatásával sem tudnak az így elcsalt lélekkel üdvözülni, ugyanis az üdvözülés az Istenhez való visszatérés személyes adománya az Istentől és az emberi lélek az az igazolás és egyúttal a mennyország kulcsa is, amit a csinálmányok soha nem lesznek képesek elsajátítani, mert ez olyan adomány, amit az adományozó önmaga ad, de mint minden adományt önmaga vissza is vehet, tehát a csinálmány bármennyire is ásta bele magát az ezotériába, a parapszichológiába, a parafizikába, soha nem lesz képes a lelket, amit elcsalt, elrabolt vagy elragadott az embertől önmaga üdvözülésére felhasználni. Az egyház nagy szentjei azért lettek valamennyien szentek, hogy a maradék földlakók számára pontosan megvilágítsák azt az utat, ami a földi lét és a tényleges nemlét valamint az isteni világosság, azaz a megvilágosodottság útjait kijelölik és megkülönböztetik. A csinálmányok bizonyos élettani, fiziológiai folyamatokat is képesek lemásolni, esetenként elsajátítani, de miután nem teremtmények, így a csinálmánytól származó csinálmány csupán hamis visszfénye az igazi teremtménynek, ahogy nem lehet az emóciókat konzerválni, sem az emberi érzéseket, még parapszichológiai úton sem tablettázni, még a legegyszerűbb esetben a „szent együgyűség állapotába” visszalökött emberi lény, aki teremtmény lásd a Jób könyvét, még a földi életében is, ha ember, meg tud maradni az igaz úton, az Isten szolgálatában.
Milyen bizonyítékok szolgálnak a csinálmányok jelenlétére itt a Földön?
A sok évszázados hazudozás ellenére világos összefüggések alakultak ki a nagy háborúk kiindulási okaira, lefolyására és következményeire. Azok a technikai trükkök és bravúrok, amelyeket a csinálmányok személyes beavatkozásuk és jelenlétük eredményeként kénytelenek voltak néhány emberi teremtmény tudomására hozni, akiket azzal a mesével traktáltak, hogy őket is személy szerint beveszik világuralmi törekvéseikbe, és részesévé válhatnak legalább a virtuális hatalomnak. Egyik legszebb példája ennek a Tule Társaság esete, amit Heinrich Himmler, a náci birodalom egyik fő ideológusa karolt fel, és akinek a szerepe a mai napig csupán néhány részletében tisztázódott, de még senki sem tudja a pontos magyarázatát annak, hogy a keleti Tule Társaság és a Keleti Sárkányos Rend, amit a 24 Hun Törzsszövetség alapított és hozott magával Európába és terjesztette szét a Földön, hogyan és milyen ezoterikus erőtereket hozott létre itt a Földön, milyen típusú parapszichológiai fegyvereket és egyéb uralmi technikákat alkotott, aminek egy része, de csupán töredéke került át a II. Világháború végén a „Szövetségesek” nagy versenyfutását is ideértve, amely egyik pillanatról a másikra hirtelen a semmiből olyan új tudományokat hozott létre, mint az atomfizika, a szilárdtestfizika, a hangnál nagyobb sebességű tartományok kutatása, rakétatechnológiák és űrhajók gyártása, illetve a globalizáció eszköz és fegyvertárának robbanásszerű fejlődése, ide értve a meteorológiai fegyvereket, az intelligens radarok tudatformáló eszköztárát, az időjárást befolyásolni tudó és földrengéseket mesterségesen előidézni tudó fegyvereket. Érdekes módon a csinálmányok által felkínált és a tőlük ellopott eszközök valamennyien kizárólag a halálkultuszt szolgálják. Végeredményben egy pillanat alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a csinálmányok semmi olyannal nem rendelkeznek, ami a jót, a kényelmet, az emberi faj és nem megjavuló környezetét, stb. szolgálná. Bizonyítást nyert az a tény, hogy a csinálmányok semmiféle olyan eszközzel nem rendelkeznek, ami nem a halálkultuszt szolgálja, azaz a pusztítást, a pusztulást, az elembertelenedést. Nos ez az, amit a csinálmányok eszközei eddig „nyújtottak” a földi emberiségnek. Végeredményben semmilyen jót nem tudnak cselekedni, a globalizáció is csupán egy ostoba ürügy, amit a 0,5 genetikai kódra zsugorított emberiség már nem képes sem megérteni, sem lekövetni, sem feldolgozni, de még kartotékozni sem. Tudomásul kell vennünk azt, hogy a csinálmányok által kitalált un. Világkormány soha nem létezik, és azok a hamis álérdekek, amelyet igen átlátszó és együgyű módon bárki, aki emberi teremtmény, azonnal felismer, mára semmivé foszlottak, hiába bugyolálták be a luxori hermetikusok, a Memphis Lovagrend, vagy a Thristmegisthos tanításai közé (lásd Hamvas Béla munkálkodását) teljeskörű érdektelenségbe fulladt az emberi faj és nem képviselői részéről, hiába tákolták a Tule szervezetet, a szovjet GRU, KGB stb. alakzatokat, vagy a jelenkori KOPONYA ÉS A CSONTOK című Bush amerikai elnök-féle társaságot, és azok az álszövetségek, amelyek büszkén hirdetik magukat „Isten személyes munkatársainak”, azaz az Illuminátusok, mára senkit nem érdekelnek, egy kiló jó ízű szép piros alma elfogyasztása nagyobb élvezet az emberi teremtmény számára, mint ezek a homályos – talán soha nem létező múltba vetített – titkos társaságok, lásd Arthur király, a kerek asztal lovagjai stb.
A csinálmányok jelenkori „történelme”
Bizonyítékok szólnak arról, hogy az I. Világháborút különböző titkos ezoteriával és parapszichológiával foglalkozó központok indították el, így pontosan megfogalmazható az, hogy miért harcolt a Cári Oroszország az un. Antant államok (Franciaoszág és az Angolszász hatalmak) oldalán és hivatkozási, eszmei alapként a „szláv testvéreit” akarta felszabadítani a török uralom alól. Ez volt a csinálmányok első nagy meséje. Az ostoba cári birodalom nemcsak természetes geopolitikai szövetségesei ellen küzdött, de belerángatták egy katasztrofális polgárháborúba is. Bizonyított tény, hogy ez a pánszlávizmus, az atlantista Antantnak kedvezett, amely a merkantilista, kolonialista és individualista angolszász rendszert követte. Ez az öngyilkos politika azonnal érthetővé válik, ha tudjuk, hogy a II. Miklós cár környezetében tevékenykedők többsége a brit hírszerzés alkalmazottja, vagy másképpen kifejezve az atlantista szövetség ügynöke volt.
Németországban az uralkodó eszmerendszer szerint A VÉR FELETTE ÁLL A TALAJNAK. Ez az elgondolás is tragikus következményekkel járt, így a világháború végére a III. Birodalom törekvéseiben is az atlantista lobbi befolyása érvényesült. Sikerült fenntartaniuk a csinálmányoknak az angol árja és a vele rokon germán árja etnikai összetartozást. Végeredményben a csinálmányok agyafúrt módon a maradék földlakókat megosztották és szembeállították egymással, amelyet hamis indokolásokkal és hazugságokkal faji alapra helyeztek. Ezzel Hitler törekvéseit keletre irányították, és elgyöngítették a Nagy Britanniával szembeni ellenállását. A csinálmányok szervezett beavatkozása eredményeként eltitkolták azt, hogy a pángermánizmus az úgy jött létre, hogy a Németországot benépesítő szász törzsek egyike foglalta el Britanniát, azaz azonos népfaj. A csinálmányok érdekeit az atlantisták kitalált érdekei fedték el, így az atlantista oldal Oroszország fő riválisát, Hitler Németországát arra szorította, hogy konfliktusba keveredjen Oroszországgal, mégpedig faji alapon. A csinálmányok nyílt behatolásának eredményeként a Német Birodalom egyik árulója, Canaris tengernagy is angol kém volt. Az atlantisták geopolitikai konspirációjának lényeges jellemzője, hogy felöleli a politikai ideológia teljes spektrumát, a szélsőjobbtól a szélsőbalig, és meghatározó eleme a geopolitikai befolyás. Ez a tény már bizonyítja azt, hogy a csinálmányok az emberi faj és nem ellen aktív módon jelen vannak a háború megszervezésében. A dolgot tovább bonyolítja az a különös tény, hogy az „Eurázsiai Rendnek” nevezett titkos társaság, amit a csinálmányok szervezetek önmaguknak, már ekkor fellép Oroszországban, így a nemzeti-bolsevikok megszervezése is tőlük származik. Tekintettel arra, hogy az a zsidó család, amelyik az Uljanov nevet viselte, és a mozgalomban Lenin nevet kapta, szintén az Eurázsiai Rendnek a befolyása alatt ált. A Lenin által irányított bolsevik kormányzatnak eurázsiai karaktere volt, azaz bizánci hitű ortodoxia. Ezt megerősíti az, hogy a marxista doktrínával ellentétesen a kommunisták az Orosz Cári Birodalom óriási hódításait az eurázsiai térségben megpróbálták tovább bővíteni és tovább terjeszteni. Trockíj elvtárs viszont, aki amerikai és atlanticista elkötelezettségű volt, a maga részéről ragaszkodott a forradalom exportjához, annak világméretű elterjesztéséhez és magát a Szovjetuniót csupán átmeneti képződménynek tekintette. Tulajdonképpen ez volt az igazi oka annak, hogy kénytelen volt Mexikóig szaladva emigrációba menekülni. A leninista internacionalizmusnak határozott birodalmi eurázsiai arculata volt, vagyis elsőbbséget adott a Talajnak a Vérrel szemben. Kétségtelen, hogy ezek a jellegzetességek rejtve maradtak a bolsevik ideológia más aspektusai miatt, de legfőképpen az atlanticizmus ügynökeinek a befolyása eredményeként. Az „Eurázsiai Rend” Oroszországban kizárólag angolellenes volt, és törvényszerűen németbarát. Ennek megfelelően a német eurázsisták is kényszerűen oroszbarátok voltak.
Azok a kutatók, akik ezeket az elméleti kiinduló pontokat elfogadják, külön kihangsúlyozzák a világméretű összeesküvés geopolitikai karakterét. Ennek megfelelően mindig két összeesküvésről beszélnek: egy eurázsiairól és egy atlantiról. Elsőként a francia Jean Parvulesco volt az, aki az orosz konspirológusnak, Alexander Duginnak számos szigorúan bizalmas dokumentumot átadott, amelyek a világméretű geopolitikai összeesküvés részleteire derítettek fényt. Ezekből kiderül, hogy Oroszországban milyen fontos tevékenységet fejtenek ki a titkos okkult szervezetek. 1989. februárjában Lausanne-ban Parvulesco egy előadást tartott, A GRU-Galaxis címmel, az Institut for Special Metastrategical Studies Atlantis nevű társaság vezetői előtt. Az előadás alcíme a következő volt: The confidential mission of Michail Gorbachev, the USSR and the future of the great Eurasian continent, azaz Michail Gorbacsov bizalmas küldetése, a Szovjetunió és a nagy eurázsiai kontinens jövője. A dolgot tovább színesíti az, hogy ez volt az első alkalom, ahol a GRU (Glavnoje Razvedovatyelnoje Upravlényije, azaz Központi Hírszerző Igazgatóság) a Szovjetunió hadseregének a központi hírszerző szolgálata, vagyis a szovjet katonai hírszerzés valódi céljairól szó volt. Jean Parvulesco ebben az előadásában a szovjet katonai hírszerzés szerepét vizsgálta, kizárólag az okkultizmus szempontjából. Elemzésének a középpontjában a titkos Eurázsiai Rend és a GRU kapcsolata állott, és megállapításaiban Pierre de Villemarestnek, a francia kémelhárítás kiemelkedő munkatársának és az Európai Adatszolgáltó Központ igazgatójának 1988-ban publikált, A GRU a legtitkosabb szovjet különleges szolgálat 1918-1988 című könyvére hivatkozott. Villemarest szerint a KGB a Szovjet Kommunista Párt, a GRU pedig a Vörös Hadsereg meghosszabbított karjának tekinthető. A hadsereg az állam, míg a KGB pedig a kommunista párt védelmezője. A KGB tevékenységét irányító vezérelv: A kommunizmus szolgálatába állított patriotizmus. A hadsereg viszont azt az elvet követte, hogy a kommunizmus áll a patriotizmus szolgálatában. Ennek az eltérésnek megfelelően alakult ki a kétpólusú hatalom a mai napig a Szovjetunióban. A Szovjetunió rejtett történelmének titkos mozgató rugóit az Októberi Forradalomtól a szovjet birodalom felbomlásáig csak ebben a versengésben lehet megtalálni. Ugyanekkor a két rivális titkosszolgálat kapcsolatban áll a mai napig a két planetáris geopolitikai renddel.
Mi az Eurázsiai Rend?
Az a titkos szerveződés, amely már a XX. század elején Oroszországban megalakult a Cári Birodalom ostoba és félművelt hivatalnokainak a szeme láttára és tudatlan közreműködése mellett. Különösen aktív tagja volt a szentpétervári orvos, Badmajev és Ungern von Sternberg báró, akik Raszputyin svéd titkos felügyelőivel együtt rejtjelezett módon a „Green” álnevet használták, továbbá más kevésbé ismert személyek. Nagy valószínűséggel ez a titkos szervezet volt a jelenkori Green Peace és társai un. zöld mozgalmak és zöld pártok őse. Különleges szerepe volt Michail Tuhacsevszkíjnek, aki később a Szovjetunió marsallja lett, hogy aztán Sztálin áldozata legyen. Tuhacsevszkíjt az I. Világháború alatt a bajorországi Ingolstadtnál lévő német hadifogolytáborban vették fel az Északi Sark Rendbe (Polar Order) és avatták be annak titkos misztériumába. Ugyanebben az időszakban több más jelentős személyisége is tartózkodott Ingolstadtban a XX. századnak (1916-tól 1918-ig). Így például De Gaulle, Eric von Ludendorff valamint Eugenio Pachelli a későbbi XII. Pius pápa. Az orosz cári geopolitika eme misztikus csoportja céljait és nézetrendszerét átadta azoknak a kontinentális beállítódású ezoterikusoknak, akik a hadseregben tömörültek, ahol nagy számban voltak jelen azok a korábbi birodalmi meggyőződésű cári tisztek (ilyen volt Tuhacsevszkíj is), akik átléptek a Vörös Hadseregbe. Ezek a kontinentális nézeteket valló tisztek arra törekedtek, hogy hosszútávon átalakítsák a bolsevikok nihilista értékrendszerét, és létrehozzanak egy nagy kontinentális birodalmat, felhasználva erre a kommunistákat is. Ami a leglényegesebb itt az az, hogy a Vörös Hadseregben is megtalálhatóak voltak az Eurázsiai Rend képviselői, akik eleget tettek titkos kontinentális küldetésüknek. A forradalom előtti és a forradalom utáni eurázsisták tehát még nagyrészt személyükben is megegyeztek egymással. Tulajdonképpen a Vörös Hadsereget túlnyomó részt az Eurázsiai Rend tagjai hozták létre. Ennek a titkos társaságnak a tevékenységét a mai napig a legszigorúbb titoktartás övezi, de nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a Szibériában lezuhant un. Tunguz meteor nevű történés kapcsán közvetlen kapcsolatba kerültek – talán elsőként a világon – földönkívüliekkel. Egy igen különös történés kapcsán meg kell említeni a következőket: 27 nappal azután, hogy megalakult a Vörös Hadsereg főparancsnoksága a Keleti Fronton, a KGB elődjének a Csekának egy különleges egysége megrohamozta azt és valamennyi tagját megölte a főparancsnokságnak, beleértve a főparancsnokot is. A Félix Dzserzsinszkíj által irányított Cseka vörös atlantistái kegyetlenül lecsaptak a hadsereg vörös eurázsistáira. Ez az akció sok áldozatot követelt, de az Eurázsiai Rend megmaradt tagjai a legnagyobb titokban újrarendezték a soraikat. Érdekes párhuzam állapítható meg a hitleri idők Hosszúkések Éjszakája történései és a Szovjetunió között. Az Eurázsiai Rend tagjai 1918-ban elérték azt, hogy a Vörös Hadseregen belül megalakulhatott a GRU, vagyis a hadsereg különálló kémszolgálata Szemjon Ivanovics Aralov cári tiszt vezetésével, aki 1917-ig a Cári Birodalom akkori katonai hírszerzésének volt az egyik irányítója. Ő állt az Összorosz Vezérkar Műveleti Osztályának az élén, ahová a felderítő tevékenység is tartozott. Aralov különleges szerepét megerősíti az a tény, hogy életének minden szakaszában védettnek bizonyult a vele szemben fellépő erőkkel szemben és élete még a legkegyetlenebb sztálini tisztogatások idején sem volt veszélyben. Természetes halállal halt meg 1969. május 22-én. Szinte misztikus védettségét a Kontinentális Rendnek köszönhette.
Az Eurázsiai Rend orosz tagjai a forradalom után, tehát a Vörös Hadseregben, közelebbről annak titkosszolgálatában a GRU-ban gyülekeztek. A fehér eurázsisták Európában, a német nacionalistákhoz csatlakoztak és fő gyülekezőhelyük a német hadseregben az Abwehr, vagyis a kémelhárító szolgálat volt. Később ezek a fehér eurázsisták beléptek az SS (Schutzstaffel, Nemzetiszocialista Véderő) és az SD (Sicherheitdienst, Biztonsági Szolgálat) külföldi részlegeibe. Az SD főnöke Reinhart Heydrich meggyőződéses eurázsista volt, aki ezért ki volt téve a meggyőződéses atlanticista Wilhelm Canaris ellentengernagy, az Abwehr hírszerző szolgálata vezetője intrikáinak. A kommunista hatalomátvétel kettéosztotta az oroszokat: fehérekre és vörösökre. Az igazi szembenállás azonban a két titokban működő rendkívül nagy befolyású érdekszövetség, az atlantisták és az eurázsisták között volt. Szovjet-Oroszországban majd később a Szovjetunióban az atlantisták a Csekában és a Politikai Bizottság körül csoportosultak, de egészen Hruscsov kinevezéséig nyílt atlantista nem töltötte be a főtitkári, illetve első titkári tisztséget. Lenin és Sztálin eurázsistáknak tekinthetők, tekintettel arra, hogy az Eurázsiai Rend befolyása alatt állottak. A fehérorosz emigránsok körében a közéjük küldött angol ügynökök atlantisták voltak, továbbá az olyan liberálisok mint Kerenszkíj és az egyes demokraták, főleg a szociáldemokraták. Még a radikális jobboldaliak és a monarchisták körében is erős volt az atlanti lobbi. Közéjük tartozott pl. a filozófus Nyikoláj Bergyajev. Az Amerikába kivándorolt orosz emigránsoknak viszont a túlnyomó többsége atlantistának bizonyult. Rendkívül fontos tény, hogy az 1930-as évek elején a GRU hálózat ügynökei Európában szorosan beépültek a német és a francia hírszerzés szervezeteibe, így végeredményben a Szovjetuniónak még egy hírszerzési hálózata jön létre a már korábban működő KGB hálózat mellett. A GRU elsősorban a hadseregek intézményiben hatolt be. Ezt megkönnyítette számára, hogy olyan tisztekkel kellett kapcsolatot tartania, akik maguk is az Eurázsiai Rend tagjai voltak és nem álltak olyan ellenségesen szembe egymással, mint ahogy az elvárható lett volna. Titokban kollaboráltak egymással és egy nagy kontinentális terv előkészítésén fáradoztak. Itt nem kettősügynökökről van szó, ennek a kontinentalista hálózatnak a kulcsszereplője és fő szervezője Martin Bormann, Hitler személyi titkára volt. Ez a tény csak a Nürnbergi per során vált nyilvánvalóvá a szövetségesek számára. Több nyugati személyiség ezért gondolta azt, hogy Bormann rejtélyes eltűnése mögött valójában az áll, hogy a Szovjetunióba menekült és ott rejtették el. A GRU-val kapcsolatban állt Walter Nyikolaj, aki a Zsidó Kérdésért Felelős Hivatalt irányította. Martin Bormann nemcsak Walter Nyikolájnak, de Ribbentroppnak is a barátja és tanácsadója volt. A Jean Parvelusco előadásában beszámolt a híres német szobrásszal Arno Brekkerrel folytatott beszélgetéséről. Ő volt Hitler kedvenc szobrásza, aki közelről ismerte Bormannt is. Kiderült, hogy Jackelsburgban 1941. június 22-én, vagyis azon a napon, amikor megindult Németország támadása a Szovjetunió ellen, Bormann felindult állapotban felkereste és csak néhány rövid mondatot ismételgetett neki: E júniusi napon a nemlét legyőzte a létezést….., Minden oda van …., Minden elveszett. ….” Amikor Brekker megkérdezte Bormannt, mit jelent ez, már csöndben állt az ajtónál, ekkor visszafordult, hogy még szóljon valamit, majd a hallgatás mellett döntött és becsapva az ajtót elviharzott, ugyanis Hitler támadáa a Szovjetunió ellen az Eurázsiai Rend hosszú fáradozásainak az összeomlását jelentette. Ugyanez a nap az atlantisták számára pedig diadalnap volt, kitört ugyanis a két legerősebb eurázsiai hatalom között a kontinentális belháború, amely egyértelműen az Atlanti Rend győzelmét jelentette. Teljesen függetlenül attól, hogy a háborús felek közül melyik kerül ki győztesen, az atlantistáké lesz a diadal. Az 1941. június 22-e még tragikusabb esemény volt az Eurázsiai Rend számára, mint az 1917-es bolsevik hatalomátvétel a Cári Oroszországban. Az Eurázsiai Rend képviselői mindent elkövettek azért, hogy ezt a konfliktust elhárítsák.
A konspirológia ezen irányzatának a képviselői a Hitler-Sztálin, illetve Molotov-Ribbentropp Paktumot szimbolikusnak tekintik, mert véleményük szerint mind Ribbentropp, úgy Molotov is teljes mértékben Eurázsista Rend tagja volt. 1936-ban Sztálin fordulatot hajtott végre az Eurázsiai Rend vonatkozásában, amikor Jan Karlovics Berzinnek, az atlantista irányzat egyik ügynökének, aki akkor már beférkőzött a GRU-ba, sőt az eurázsiai irányzatot követő szervezet élén állott, azt az utasítást adta, hogy „Azonnal fel kell függeszteni a németellenes tevékenységet!”. Természetesen Berzin, mint az Atlanti Rend tagja, ezt a parancsot nem hajtotta végre. 1937-ben Reinhart Heydrich és Himmler titkos üzenetben biztosította Hitlert, hogy „A Komintern tevékenységének és más szovjet felforgató tevékenységeknek többé nem célpontja Németország.” Így a Molotov-Ribbentropp Paktum az Eurázsiai Rend stratégiai együttműködésének a csúcspontja volt, de az utolsó pillanatban az Atlanti Rend és ezen belül Óceáni Erők győzedelmeskedtek. A GRU eurázsistái és tágabb értelemben a hadsereg kontinentalistái: Vorosilov, Tyimosenkó, Zsukov, Golikov és társaik az utolsó pillanatig kételkedtek egy német-orosz háborúban. Tisztában voltak azzal, hogy az Eurázsiai Rend, vagyis az oroszbarát lobbinak komoly befolyása van a Harmadik Birodalomban, a nemzetiszocialisták szlávellenes propagandáját felületesnek és jelentéktelennek ítélték, ugyanígy vélekedtek a Szovjetunióban folytatott internacionalista propagandáról is.
Hrisztyian Georgijevics Rakovszkíj 1938. január 26-ról 27-re virradón tartott kihallgatása során olyan információkat hozott nyilvánosságra a KGB és a Kreml részére, amelyek meggyőzhették Sztálint arról, hogy hosszútávon az atlantista vonallal kell együttműködnie és ennek érdekében rövidtávon, taktikailag az Eurázsia Rendet kell támogatnia. Rakovszkíj, aki Trockíj elvtárs bizalmasaként az Atlanti Rend egyik vezetője volt, meggyőzte arról Sztálint, ha Hitlerrel szövetségre lép és közösen felosztják Lengyelországot, akkor a nyugati, azaz az Atlanti Rendi hatalmak csak az osztozkodók egyikének, Németországnak fognak hadat üzenni. Hitlernek ezek után szembe kell néznie az egész nyugattal és teljesen rá lesz utalva a szovjet nyersanyagszállításokra, így az a Németország, amely a többi nyugati országgal vívott háborújában elgyengül, már könnyen legyőzhetővé válik a Szovjetunió számára. Így állott elő az a helyzet, hogy amikor látszólag az eurázsisták a legnagyobb győzelmüket aratták, valójában a főhatalmat gyakorló Sztálin elvtárs már készült az atlantistákkal való stratégiai szövetségre.
Kik az atlantisták, és mikor jött létre a titkos Atlanti Rend?
Az Atlantista Titkos Rend eredete visszanyúlik az ókori Egyiptomba, és kapcsolatban áll Seth Isten imádatával. Ennek a szektának a jelképe a krokodil és a leviatán, azaz vízi állatok voltak. Később a Seth szekta változatos formákban feltűnik a főniciaiaknál, különösen Moloch véres kultuszában. Ez a titkos szervezet volt az egyetlen, amely sok évszázaddal túlélte a főniciai civilizáció bukását. A középkori Európában emblémája a haláltánc, a dance macabre volt. A francia konspirológus, Cloude Grace D’ Ors szerint már a lutheri reformáció ennek a szektának a befolyására jött létre, és az angolszáz valamint a francia protestantizmus még mindig a befolyása alatt áll. Cagliostrot (Giuseppe Balsamot) e titkos rend egyik ügynökének tekintették és ezért ő lett a Memphis típusú szabadkőművesség megalapítója. Ebből jött létre később a Memphis-Mithra típusú szabadkőművesség. Azért lényeges kitérni az atlantizmus előtörténetére, mert ennek a geopolitikai, kulturális és gazdasági irányzatnak a lényegét így könnyebb megérteni. Értelmét úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az un. „Horizontális” értékeket hangsúlyozza, azaz az egyéni és a közösségi emberi lét legalacsonyabb szintjén elhelyezkedő tényezőit helyezi előtérbe. Teljes mértékben tudomást sem vesz az emberi lét és az emberi tényezők magasszintű tényleges elhelyezkedéséről. Az Atlanti Rend az anyagiasság, a vagyonban, a pénzben való gondolkodás, azaz valamennyi emberi tevékenység pusztán gazdasági és kereskedelmi számszerűsített aspektusa foglalja el ebben az eszmerendszerben a központi helyet. A valóságban létező emberi eszmerendszer teljes elpusztítására törekvő téves eszmékről van szó a maga valóságában. Az emberi szintre redukált értékrendszer feltételezi az individualizmust és a radikális antropocentizmust. Ez a kettő különleges sajátossága az atlantizmusnak és ezért szinte minden megnyilvánulásában tetten érhető. Mindezzel párhuzamosan szükségszerűen megjelenik az atlantizmusra jellemző szkepticizmus és a lehangoló depressziós irónia, amely természetesen az emberfeletti dimenziókra, így az ember földhöz ragadt lényén felülemelkedő értékekre vonatkoztatnak. Mindezt az atlanti szkepticizmust jól kifejezik a vörös szamár és a haláltánc (dance macabre) szimbólumai. Számos országban itt a Földön a vörös szamár a gonosz szellemnek és a sátánnak az inkarnációja. Az ősi egyiptomi hitvilág szerint a vörös szamár veszélyes lény volt, és nemcsak evilági létében volt félelmetes, de az alvilági létezésében is, ezért ha valakit vörös szamárnak neveznek, az azt jelenti, hogy démonikus hatalma van és veszélyes. Sokan úgy hiszik, hogy az a vörös fenevad, amelyet a János Jelenések Könyvében, vagyis az Apokalipszisben leírtak, és az itt említett bűnös asszony, „a szajhák ősanyja” ül, valójában egy vörös szamár volt. Végeredményben ilyen értelmezésben a vörös szamár és a táncoló halál az atlanti szkepticizmusnak a lényegét fejezi ki. A történelem során a katolicizmussal szembeszálló protestantizmus radikális változatai és a lutheráni reformot követő individualizmus társadalom és valláskritika, ösztönösen vonzódott, mint mágneshez az atlanti térséghez, elsősorban Angliához (nyilván megragadta őket VIII. Henriknek a bája, amint sorra lefejeztette a feleségeit, majd amikor a Római Pápa exkommunikációval, azaz kiközösítéssel fenyegette meg, a zsarnok király kikiáltotta saját személyét egy új vallás megalapítójának és így született az anglikán egyház), majd még nyugatabbra: Amerikához, ahol a radikális protestantizmus legszélsőségesebb formái is otthonra találtak, így a baptisták, a kvékerek és a mormonok. Itt különösen bájos a mormonok többnejűsége, amely a gyakorlati életből teljesen kiküszöbölte az emberi társadalmat legerősebbé tevő családot és gyakorlatilag a férfi-női kapcsolatot csupán egy szexuális aberrációvá degradálta.
Az Atlanti Rend helyzetének megszilárdulása a nyugat legtávolabbi részén, és egy kizárólagosan atlanti értékrenden nyugvó civilizáció létrehozása az Egyesült Államokban a mai napig nem sikerült, dacára annak, hogy a rend irányítóinak évszázadokon átívelő stratégiája szerint csak egy átmeneti állomása volt az atlantisták „új Karthagó programjának”. A soron következő stratégiai lépés tartalmazza az atlanti modell exportálását a többi világrészbe és ezzel együtt az egész földgolyó geopolitikai kolonizációját, azaz az egész földgolyóra kiterjedő rabszolgatársadalom felépítését. Hát nem gyönyörű! Nyomon követve és szóról-szóra megvalósítani az ókori világ többszörösen megbukott rabszolgatartó társadalmainak a hiú ábrándjait, csupán azért, hogy néhány tucat csirkefogó a hatalom tényleges birtokosának higgye magát. Ez a geopolitikai hódítás tehát felölelte magát a Nyugatot, és misztikus geopolitikai értelemben az egész világot is – ide értve a keletet is. Éppen ezért az Atlanti Rend hálózatának az ügynökei Eurázsia államaiban nemcsak védelmi célokat követtek (pl.: az alternatív geopolitikai erők gyöngítését), de intenzív háborút is folytattak. Az Eurázsiába kibontakozó atlantizmus élcsapata álbaloldaliakból és anarchistákból állott. Ebben a környezetben természetesen mindig számolniuk kellett egy belső eurázsiai ellenzékkel is. Mindazonáltal célszerű ha a történészek felismerik a gazdasági szocializmusban és a kommunizmusban mind elméleti, mind gyakorlati változatukban a propaganda és a politika atlanti változatát, így a Vörös Szamár Titkos Rendje társadalmi-politikai maszkját. Ha számításba vesszük az Atlanti Rend specifikus geopolitikai és okkult doktrínáit, akkor érthetővé válik, hogy az angoszász hatalmak kivétel nélkül miért bátorították a baloldali felforgató mozgalmakat az európai szárazföld és Eurázsia országaiban, miközben magában Angliában és különösen Amerikában alig voltak és vannak a népirtó gyilkos bolsevikokhoz hasonló kommunisták, és a mai reformkommunistákhoz hasonló, annak álcázott „szociáldemokraták”. A történelem eddigi folyamata igazolta az atlantista uralkodócsoport számára az un. baloldaliak mindig az ötödik hadoszlopot képviselték Eurázsia térségében. Alapvetően innen táplálkozik az a természetes összhang, amely mindig is meg volt a kommunista irányultságú orosz atlantisták és az angolszász finánckapitalisták között. Ez a természetes rokonság gyakran félrevezeti azokat a tudósokat és történészeket, aki sehogy sem képesek felfogni, hogyan lehetséges ilyen kölcsönös egyetértés egymással „kibékíthetetlen ellentétben álló osztályellenségek között”. A messianisztikus küldetéstudattal rendelkező bolsevikok és kommunisták, akik proletár internacionalistaként az egész világon a proletariátus diktatúráját akarták megvalósítani, miként lehetnek teljes egyetértésben a City of London és a Wall Street bankáraival, akik viszont bankár internacionalistaként a magánpénz monopólium és a pénzvagyon tulajdonos kaszt világuralmát akarják, méghozzá az „Aranyborjú”, azaz a pénz istenítésének kultuszával egyetemben. Fölvetődik a kérdés:
Miként lehet közös célja a proletár internacionalizmusnak és a bankár internacionalizmusnak? És mint ide tartozót, miként lehet ikertestvér a Kommunista Internacionálé (a Komintern) és
a Kapitalista Internacionálé (a Kapintern)?
Természetesen ezek a kérdések nemcsak a nyugati kutatók számára, de az egykori szovjet birodalom kutatói számára nehéz kérdések, ugyanis át kell lépniük azon, hogy bizonyos fogalmakat csak egy meghatározott dimenzióban értelmezzenek. Tudomásul kell venni azt is, hogy egy társadalom számos dimenzióval rendelkezhet, és így a fogalmak egy-egy dimenzióban más-más értelmet fejezhetnek ki. Így például Magyarországon, az egykori kommunista-proletár-internacionalisták ma a nemzetközi pénzhatalom leghűségesebb kiszolgálói, eredeti szóhasználattal élvén a láncos kutyái, a globalista internacionalisták. A valódi ellenfele ugyanis, a mindkét irányzatú internacionalizmusnak, az adott társadalom közösségi érdekeit védő nemzetállam, azaz ellenfeleik a patrióták, hazafiak. Végeredményben korlátok közé kell szorítani a szélsőséges internacionalizmust. Meg kell találni a kellő összhangot a nemzeti érdekeket érvényesítő nacionalizmus (hazafiasság, patriotizmus) és a nemzetközi munkamegosztásba illeszkedő internacionalista érdekek között. Csak e kettő kiegyensúlyozása eredményezheti az optimális arany középutat. Visszatérve a történelmet mozgató erőkhöz, a táncoló halál és a vörös szamár titkos társasága, a Minstrels of Morgana, az Óceán Testvériség, valamint e titkos társaságok szimbólumai elősegítik a világuralomra törekvő atlantista érdekszövetség gondolkodásmódjának a megértését. Ugyanis az Atlanti Rend az ókori Karthago módjára meg akarják védelmezni önmagukat, a „szigeteiket”, de az egész világot meg akarják hódítani és az egész földgolyónkat egyetlen egyesített és univerzális „piaccá” kívánják átalakítani.
Bizonyítékok szólnak arról, hogy a szovjet KGB a „Táncoló Halál” szolgálatában áll, így a már idézett Pierre de Villemarest joggal nevezte a Csekát a későbbi OGPU-t, NKVD-t, majd KGB-t a bolsevik párt folytatódásának, még pontosabban úgy is kifejezhetjük, hogy a bolsevik párt titkos központjának e politikai érdekszövetség agyának. Jean Parvulesco szerint a KGB az Atlanti Rend, a Táncoló Halál Rend legfontosabb és legnagyobb befolyású központja. A KGB-t úgy is fel lehet fogni, hogy bizonyos értelemben, ennek az Atlanti Rendnek a fedőszerve. Sok kutató bizonyos tények és adatok birtokában meg van arról győződve, hogy ennek a nagyhatalmú szervezetnek okkult háttere van. A KGB-n belül is működik egy olyan parapszichológiai tanulmányokkal foglalkozó titkos szervezet, amelynek keretében az egykori Szovjetunió vezető személyiségei kiképzést, beavatást kaptak. Ez a titkos szervezet a fekete mágiát gyakorló „Víj Társaság”, a Víj az orosz népi képzeletnek egy hatalmas alkotása, magát az elnevezést az orosz nép a gnómok főnökére használja, a fő gnóm neve. A gnóm mesebeli földalatti púpos törpe, aki ráadásul gonosz is. A misztikus homályba burkolódzó Víj Társaság elnevezés túlságosan is leegyszerűsített leírása annak a bonyolult, kifinomodott és mélyebb valóságnak, amiről itt valójában szó van. A KGB okkult küldetését nem lehet csak mágikus és parapszichológiai tapasztalatokra redukálni, noha számos kutató kényszerült megállapítani, hogy ez a szervezet ténylegesen különleges érdeklődést mutat minden abnormális és paranormális jelenség iránt. A KGB-t eredetileg azért hozták létre, hogy az eredeti egyedüli ideológiai megtorló szervezet legyen, és ellenőrzése kiterjedjen a kommunista társadalmi és kulturális uralom valamennyi alattvalójára. A kommunisták ugyanis messianisztikus, ideológiai hamis küldetéstudattal rendelkező marxistaként, azaz gyarmatosítókként léptek fel a térségükben élő eurázsiai népekkel szemben. Tisztán eszmei alapon egy olyan gazdasági központú modellt akartak rákényszeríteni az eurázsiai népekre, amely természetellenes minden ember számára. A Cseka (NKVD, OGPU, KGB) kezdetben a paródiája volt a „lovagias rendeknek”, amelyet azért hívtak életre, hogy megbüntesse azokat az eurázsiai őslakókat, akik természetes hajlamot éreztek a „Talaj” iránt. A Csekának ezt a hajlamot erőszakkal kellett elfojtania a párt utasítása szerint. Utódszervezeti, így a KGB is nyíltan vallották „a Vér elsőbbségét a Talajjal szemben”, de ezt már teljesen kiforgatták eredeti értelméből, és szadista véres változatában teljesen félreértve alkalmazták. A Cseka, NKVD, OGPU és KGB mindig és kizárólag a „Táncoló Halált” szolgálták, és ha ennek a lényegét megértjük, számos látszólagos ellentmondás értelmezhetővé válik. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az Atlantiszi Rendnek ténylegesen okkultista, ezoterikus kapcsolata volt az ősi, közel-keleti kultuszokkal. A keleti kultuszok követői mindig is jelen voltak és kimutatható a folyamatos kapcsolat ezen titkos társaságok között, mind Európában, mind a Közel-Keleten.
A hírszerző szolgálatok konvergenciája.
Az Egyesült Államok Titkosszolgálata a CIA az amerikai atlantizmus eszköze. Ugyanahhoz a konspirológiai kategóriához tartozik, mint a többi atlantista szervezet. A CIA alapítói az amerikai szabadkőművesség kiemelkedő tagjai. Ugyanakkor az amerikai szabadkőműveseket európai társaik formailag nem tekintik szabályos szabadkőműveseknek, így a szabadkőműves szabályok szempontjából szektásoknak és eretnekeknek tekintik őket. Az Egyesült Államokban több mint hatszáz különböző „egyház” működik, természetesen ezeket szinte mind eretneknek vagy szektának lehet minősíteni. Az amerikai CIA a KGB-hez hasonlóan kezdettől fogva bensőséges kapcsolatot ápolt a mágiával és a parapszichológiával, azaz behatóan foglalkozott az okkult jelenségekkel. A CIA szerepe teljesen azonos a KGB szerepével, de ő lényegesen civilizáltabban működött és távol tartotta magát azoktól a szadista módszerektől, amelyek a KGB esetében a mindennapi gyakorlat részét képezték. Az amerikai titkosszolgálat a brit titkosszolgálatokkal közösen számos ügynököt küld Eurázsiába, ahol azok hatékony hálózatba integrálódva működnek. Ez a hálózat folyamatosan és döntő módon befolyásolta a történelmi események alakulását az atlantista világstratégia céljainak megfelelően. Bizonyítékok szólnak a KGB és a CIA „együttműködéséről”, e két intézmény lobbistái geopolitikai szinten együtt lépnek fel. Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért özönlött be annyi szovjet kép az amerikai államapparátus legmagasabb szintjeire is Alger Hisstől Reserfordig. Ez utóbbi személy adta át az amerikai hidrogénbomba előállításának műszaki leírását a szovjet atomtudósoknak. Alexander Dugin azt is lehetségesnek tartja, hogy a szovjet-amerikai atomtudósok atlantista lobbiján belül Szaharov akadémikus megismerkedett az Eurázsia ellenes irányzatú globalista tervekkel, amelyekre később ráépítette saját társadalmi, politikai és futurológiai elképzeléseit. A KGB ügynökök hálózatának megkétszereződése az Egyesült Államokban és a többi angolszász országban a GRU-hoz tartozó ügynökök hálózatával tartós konfliktusos állapotot hozott létre. A GRU ügynökök rivalizáltak a Ljubljanka ügynökeivel. Mindannak a geopolitikai megfontolásnak a fényében és tekintettel a két szovjet titkosszolgálat metafizikai irányultságára kijelenthető, hogy a CIA valódi ellenfelei a GRU hálózathoz tartozó ügynökök voltak és nem a KGB hálózatához tartozók.
A titkosszolgálatoknak ez a konvergenciája és az egykori szovjet kommunisták együttműködése az amerikai mondialisták vagy globalisták legfelsőbb szintjével lényegében geopolitikai orientációjuk közös irányán alapul. A titkos struktúrák érdekközössége alapvető stratégiai elveken és célokon nyugodott, a nyugati atlantisták és a keleten elhelyezett ügynökei között. A Táncoló Halál Rendjének ez a két elágazása azonban nem egyesült teljesen és nyíltan, mert ezt megakadályozta a vele szemben álló eurázsiai lobbi. Ez utóbbi elsősorban a GRU-hoz, és a szovjet tábornoki karhoz kapcsolódott, de hálózata kiterjedt számos európai és ázsiai országra, így különösen Németországra, Franciaországra és több arab országra. Ezeknek a struktúráknak a tevékenységét összehangolta az Eurázsiai Rend, amelyet egyébként úgy is hívtak, mint a Mursya Dalnokainak Társasága, vagy a Heliopolis Rend, az Apolló Rend, a Pithon Óriáskígyó Legyőzője, amely a görög hagyomány szerint azonos az egyiptomi Seth Istenséggel, más néven a Vörös Szamárral.
A II. Világháború után rövidesen kiderült, hogy az eurázsiai világstratégia szempontjából a Sztálinista Szovjetunió győzelme valójában stratégiai vereséget jelentett, minthogy a történelem tényei azt bizonyították, hogy Németország soha nem nyugszik bele egy ilyen vereségbe, úgyhogy a győztes biztosan számíthat egy újabb konfliktusra. A hitszegő Sztálin Teheránban, Jaltában, de főleg Potsdamban kényszerűen együttműködött az atlantista szövetségesekkel, vagyis azokkal, akik a legkeményebb ellenfelei voltak Eurázsiának. Sztálin, mivel Eurázsia felé vonzódott stratégiailag, ugyanakkor taktikai okokból és átmenetileg az atlantista szövetséget választotta, így hitszegő módon a háború után ismét fordulatot hajtott végre. Közvetlenül a német vereség után az új geopolitikai helyzetnek megfelelően Sztálin hozzálátott a meghódított Közép-Európai államok beerőszakolásához a szovjet hatalmi szférába, pl.: Magyarország lett volna a 161. szovjet tagállam. A hitszegő Sztálin a Szovjetunión belül ismét konfliktusba került a rejtett atlantista hálózattal, ugyanis Sztálin 1948-ig álcázta kontinentális szándékait, és még Izrael állam létrehozását is látványosan támogatta. Moszkva támogatta elsőként és ismerte el az új államot, amely elsősorban Angliának, és az atlantista háttérhatalomnak volt kiemelkedő stratégiai tette. 1948-ban a hitszegő Sztálin ismét visszatért az ortodox eurázsiai geopolitikájához, és fölújította az atlantista-ellenes tisztogatásokat a szovjet kormányon belül is. Elsőként elítélte Izraelt, mint „angolszász kémek” által létrehozott kontinentális képződményt. 1953-ban március 19-én, amikor meggyilkolták Sztálint, amelyet az atlantista NKVD és főnöke Beríja hajtott végre, a valódi ok egy új kontinentális egyesülés lehetősége bontakozott ki Kína és a Szovjetunió szövetségre lépésével. E két óriási állam szövetsége alapvető változásokat eredményezhetett volna az erők világméretű átrendeződésében, és lehetővé válhatott volna, hogy az Eurázsiai Nagy Rend revansot vegyen. A Szovjetunióban működő geopolitikai lobbi kulcsszereplője Szergej Matvejevics Stemenkó vezérezredes, aki meghatározó szerephez jut a 60-as években a szovjet hadseregben. Ő volt a Varsói Szerződés Egyesített Erőinek a főparancsnoka, és egyúttal ő állt a GRU élén. Így teljes mértékben helyreállította a hadsereg sorai közt az okkultista „Polar Rendet”, ugyanolyan elvek szerint, ahogyan azt alapítója Aralov beépítette a GRU szervezeti rendjébe. Stemenkó, aki tagja volt az Eurázsiai Rendnek, egyértelműen a Nagy Kontinentális Projekt támogatója volt. Ő személy szerint a szovjet tiszteknek ahhoz a különleges kasztjához tartozott, akik ugyan „szovjet” tisztek voltak, de valójában a nagy orosz szellemiséget képviselték, és a birodalom expanziójának a hívei voltak. Számukra a Szovjetunió az a birodalom volt, amelynek egyetlen hivatása az eurázsiai kontinens teljes irányítása. Ez a kontinens Közép-Ázsiától egészen a Földközi-tenger térségéig terjed. Stemenko stratégiai elképzeléseibe bele tartozott az Afganisztánba történő gazdasági és kulturális behatolás, amelyről ő már 1948 és 52 között is beszélt. Stemenko foglalkozott olyan arab fővárosok szovjet megszállásával is, mint Bejrút, Damaszkusz, Kairó és Algír. Többször kifejtette már 1948-ban, hogy Afganisztánnak különleges geopolitikai helyzete van, mert rajta keresztül a Szovjetunió könnyebben juthatna kijárathoz az Indiai-óceánhoz és ez jelentős mértékben megnövelné a szovjet hadiflotta hatóerejét a Fekete-tengeren és a Földközi-tengeren is. Gorskov tengernagy egyébként Stemenko közeli barátja volt. Stemenkonak a Polar Rend, azaz az Eurázsiai Rend irányításában betöltött szerepe kulcsfontosságú a szovjet történelem titkos mozgatórugóinak a megértése szempontjából, Hruscsovtól a peresztrojkáig. Ez a történelem úgy is felfogható, mint a két titkos rend a Minstrels of Morgana és a Minstrels of Mursia közötti nyílt és titkos rivalizálás. Az egyiptomi Seth, a Vörös Szamár követői csaptak össze az északi Polar Apollon Rend, azaz a Pithon Óriáskígyó Megölőinek követőivel. Nyikita Hruscsov alatt, aki személy szerint az atlantista lobbi legelső pártfogoltja, és ez a lobbi segítette hozzá, hogy a Szovjetunió egyszemélyi vezetője lehessen. Hruscsov célja az volt, hogy csapást mérjen a Talaj-irányzat valamennyi hagyományos struktúrájára, amelyek eddig fenn tudtak maradni az Eurázsiai Rend titkos oltalma révén, még a vörös terror legszörnyűbb időszakaiban is. Hruscsov határozottan le akart számolni az orosz ortodox egyházzal is. Hruscsov minden lényeges ismérv szerint atlantistának minősíthető. Hruscsov ragaszkodott a nukleáris interkontinentális villámháború koncepciójához. Hruscsov 1958-ban leváltja a rendkívül népszerű és tekintélyes Zsukov marsallt, aki tagja volt az Eurázsia Rendnek, és helyére 1959-ben a véreskezű csekista Iván Szerovot nevezi ki, aki 1956-ban leverte a Magyar Forradalmat, és aki személy szerint karakterisztikus típusa volt a Vörös Szamár Rendnek. 1977 után az Atlantista Rend fenyegetve érezte magát az eurazsita tábornokok növekvő hatalma által. A KGB és a vele együttműködő Táncoló Halál többi követője a szovjet pártállami kormányzaton belül úgy érezték, hogy sürgősen ellenintézkedéseket kell tenniük az Eurázsiai Rend ellen. Ma már konkrét adatokkal támasztható alá, hogy a KGB kezdeményezte az Afganisztán elleni háborút azért, hogy ebben az elhúzódó és értelmetlen konfliktusban lejárassa a hadsereget, és az Egyesült Államok részéről kikényszerítsen atlantista irányzatot támogató beavatkozást. A KGB nemcsak kezdeményezte az értelmetlen háborút, de arról is gondoskodott, hogy határozatlan, bizonytalan módon folyjék, és ennek megfelelően avatkozta be a hadsereg belső ügyeibe is. Az atlantistáknak arra volt szükségük, hogy a Szovjetunió veszítse el ezt a háborút, mert ez az eurázsiai blokk, azaz az Eurázsiai Rend végleges vereségével végződhet. A KGB különleges erői ezért követtek el terrorista akciókat a békés afgán, civil lakosság ellen. Ez teljesen értelmetlen eljárás volt, ha a szovjet csapatok valóban integrálni akarták Afganisztánt és ezt az országot geopolitikai csatlósukká akarták tenni. Kijelenthető, hogy a szovjet kormányzat legfelsőbb köreiben befolyásos erők azt akarták, hogy a hadsereg elveszítse az afganisztáni háborút. Az Atlantista Rend és az Eurázsiai Rend láthatatlan küzdelmében szem előtt kell tartani, hogy Eurázsia hatalmas térségében nemcsak baloldali, de jobboldali irányzattal is rendelkezik.
Székesfehérvár, 2006. január 18.
Egy magyar polgár rovata (egymagyarpolgar.virtus.hu)
